Változni sosem késő…

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

„ Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom. A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért nem teszi meg.
Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.”
/Csernus Imre/
Az élet nehéz, és csak akkor van esélyed, ha felkészülsz, és változtatsz. Az első, hogy légy őszinte magadhoz. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, másképp kell gondolkoznod. A legfontosabb, hogy önmagadat ismerd fel. Meg kell vizsgálni, mi az amit jól, illetve rosszul csinálsz. Kegyetlenül, és őszintén, szembe kell nézni magunkkal. Fel kell vállalnunk, és látni hol hibáztunk, és felelősséget vállalni érte. Nem letagadni, és másra hárítani azokat, vagy a körülményeinket okolni érte. Minden eseményt, és történést, látni kell a másik szemszögéből is, csak akkor fogjuk tudni felismerni, hogy mi, hol hibáztunk. Bármikor változtathatunk, nincs olyan hogy késő. Soha nem késő. Amit, ma teszünk, az ráhatással lesz a holnapra, a jövőnkre.
Mindig van esélyünk, csak el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk rá. Az aggódás, és a szenvedés helyett, az öröm és boldogság vegye át a szerepet az életünkben. Érezni, kell az erőt hozzá, ami mindannyiunkban ott van.
Nem könnyű, mert az ember nagyon szeret szenvedni, és szinte éhezi azt. Szereti büntetni magát, mert már megszokta, és azt hiszi ezt érdemli. Ha, nem szenved, akkor keresi a szenvedést.
De, egyszer majd rájössz, van az a pillanat, hogy felismerd, nem erre születtél. Az élet értelme nem az, hogy újabb és újabb problémákat gyárts magadnak, és a fájdalmat vedd természetesnek. Azért vannak az akadályok, hogy felismerjük, hol hibáztunk, és változtassunk rajta. Sokszor újra és újra beleesünk, ugyanabba a gödörbe, annak ellenére, hogy ott van előttünk, és látjuk mielőtt zuhannánk. Ott lesznek, ha kell életünk végéig, mindaddig, míg nem tanultunk belőle, vagy ha kell, tovább visszük őket. Nem kellene, hisz azért vagyunk itt, hogy most oldjuk meg őket, és egy boldog, szeretetteljes lényekké váljunk. Mert, a lélek kívánja, hogy a szeretet, és öröm forrását, az emberi testben is meg tudja tapasztalni, és érezni. Mert, csak így lehet, ölelni, csókolni, kezet fogni, nevetni, sírni, dalolni, táncolni, hallgatni a zenét, simogatni, látni a zöld fűt, nézni a kék eget, szagolni a virágok illatát, magadhoz ölelni gyermeked, szülővé válni, nevelni, alkotni, teremteni, szerelmesnek lenni, és szeretni úgy igazán.

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This