Tövismadár

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

A minap rátaláltam a tövismadár mondájára.
A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye.
Ahogy elhagyja a fészkét, egy tövises fát keres , és nem nyugszik, amíg rá nem talál.
Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a
pacsirtát, a csalogányt is.
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbaknak mindig fájdalom az ára.
A tövismadár úgy énekel, hogy nem tudja, hogy a halál közeledik, és csak dalol és dalol, amíg csak élet van benne. Mi viszont tudjuk, és értjük, mikor kerülünk veszélybe. És mégis megtesszük. Tisztában vagyunk vele, hogy mi vár ránk, és számtalanszor beleütközünk, és felszúrjuk magunkat.
Tövisek között halad az életünk, és sebesülünk, számtalanszor életünk során. Nincs előre megfontolt gyönyörűséges énekünk, csak egy sóhaj, egy nyögdécselő hang. Szeretnénk dalra fakadni, persze csak ott belül, mert elnyomjuk, és elszorítjuk magunkba. Félünk és rettegünk, mert azt hisszük, ha úgy igazán, de igazán, dalra fakadnánk, akkor belepusztulnánk mi is, mint a madár. Mi inkább csendben, és némán tűrünk, ott belül lázadozunk, és vívódunk a gondolatainkkal. Ahogy telnek az évek, és tapasztalunk, igyekszünk kikerülni a tüskéket. Már belénk ivódott az ösztön, és vigyázunk már, nehogy megsebezzük magunkat.
A végén pedig rádöbbenünk, énekelni, és dalolni kellett volna. Nem sóhajtozni, és jajgatni, hanem úgy igazán, és tisztán, őszintén kiénekelni magunkból, mindent, még ha fáj is. Mert, nekünk nem kell félnünk, és tartani attól, hogy belehalunk, mint a madár. Úgy kellene élni, hogy őszintén ki tudjuk mutatni az érzéseinket, a gondolatainkat, egymás felé. Ne maradjon bennünk semmi, ne szorongjunk, és ne legyen bennünk félelem. Lehet, hogy így a tüskéket kikerüljük, és igyekszünk, hogy minél kevesebb fájdalom érjen, ezért inkább azt válasszuk, hogy csöndben maradunk. De akkor is sebzettek leszünk, és a tüske ott belül, mélyen fog fájni, mert a szívünk sebzett lesz és vérezni fog.

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This