Sehol máshol nem találod meg…..

írta Moni
2 · 13 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Életedben a jelen pillanat a legértékesebb, az emberekben nem tudatosul, hogy a Most nem más, mint ami mindig is volt. Nem létezik múlt, sem jövő, csak emlékezés és vágyódások, melyek az elmében zajlanak. A múlt, semmilyen elmével nem bír a jelen pillanat felett. Az élet mindig felkínálja azokat a megtapasztalásokat, amik a tudat fejlődését segítik elő.Gyerekként, még úgy gondoljuk, hogy az idő teher, és igyekszünk siettetni, hogy minél hamarabb felnőtté váljunk. Mekkora csapda ez! Mire felnövünk, elkezdjük értékelni az időt, és rájövünk, hogy a percek, órák, napok a legértékesebbek a világon.Az idő talán a legnagyobb ellenségünk, bizonytalanságban tart minket, titokzatos, és fenyegető. Ami elmúlt az belemered, aggasztóan nehezedik rá a mára, és folyamatosan fürkészi, és félelmeket sző a jövőre. A jelent beborítja a múlt és a jövő, ezért a jelent sohasem tudjuk felfogni. Szeretnénk uralni, de igazából ő tart fogva minket. Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Fogadd el.Hiszen a jelenlegi ellenállásod, a boldogtalanságod kulcsa. Valójában, ilyenkor megtagadjuk az életet, mert nem élünk igazán. Ne ragaszkodj a múlthoz, a régi mintáidhoz, válj egy teljesen más emberré, mintha most születtél volna újra. Fogadd el, akkor is ha nehéz. Fogd fel úgy, mintha te választottad volna, és közben légy jelen. Amikor minden porcikánkkal élvezzük, és átéljük a jelen pillanatát, az idő is megszűnik létezni. A múltban és a jövőben tartózkodás a gondolataink forgatagában, teljesen átszövik a jelent, és ezért érezzük az idő gyors múlását. Csak akkor élhetünk boldogan, békében, nyugalomban és teljes elfogadásban önmagunkkal, és másokkal, ha a Mostban élünk.. Mikor, őszintén megvizsgáljuk, azokat a pillanatokat, amikor békét és harmóniát éreztünk, rá kell, hogy jöjjünk, a jelen pillanatában történtek mindig. Mikor szerelmes vagy, mikor gyermekedet magadhoz öleled, az első szavainál, lépteinél, egy séta az erdőben és érzed a fák illatát, a madarak hangját, mikor hallgatod a zenét, vagy táncolsz, akkor ott vagy a jelenben teljesen. A pillanatot kell, hogy elfogad, és nyugtázd, ez van és kész. A helyzethez való hozzáállásod, és vele együtt a gondolataidat kell átformálnod. A fájdalmaid, és rossz érzések, tovább gerjesztésével, és fenntartásával, csak azokat fogod megtapasztalni, újra és újra. A pozitív érzések, és gondolatok hatására, a körülményeid is változni fognak, mert a rezgésed megváltozott, és ennek megfelelően jobbá, és szebbé válik minden, ami körbevesz téged. Az élet apró dolgokból tevődik össze. És milyenek vagyunk ennek ellenére? Várjuk a nyaralást, egy családi összejövetelt, egy esküvőt, a gyermek születését, a jövő hónapban meglesz az új kocsim. Azt várjuk, hogy ettől leszünk boldogok, csak ettől, és közben eltelt 4 hét, pár hónap, vagy egy év. Azzal az idővel mi lesz? Közben, eljön az esemény amire vártunk, mondjuk egy nyaralás, és mégsem úgy alakult minden, ahogy azt szerettük volna, és csalódunk. De, ha jó is volt, és rendben ment minden, akkor várjuk a következő eseményt, amitől azt hisszük, újra boldogok lehetünk. Miért nem vagyunk boldogok most? Miért várjuk a jövőt? Miközben azt hisszük, hogy az a valami fog boldoggá tenni, amire várakozunk. Mindig várjuk a boldogságot, és valamitől tesszük függővé, és közben még netalán csalódni is fogunk. Van ennek értelme? Az életünk és a boldogságunk kulcsa a jelenünkben, és az átélt pillanatokban van. Sehol, máshol nem találod meg. Próbáld ki, csak nézd meg, hogy valóban így van-e?De, lehet, hogy még várnod kell. És vannak, akiknek előtte, meg kell halniuk egy kicsit, mielőtt végleg elmennének, hogy még erre, ebben az életükben ráébredjenek.

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This