Most már…tény.. elég!!

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Ha szemed nem elég, hogy megláss valamit, ott a mikroszkópium, tán hasznát veheted. Ha így sem boldogulsz, még kisegíthet a röntgensugár. De ha ebben is csatlakozol, akkor sincs veszve még valami, amire bizton számíthatsz: a szíved
Tényleg komolyan gondolod? Tényleg elhiszed, amit az egod, és a kinti világ sugall feléd? Tényleg másokra, kívülre, a rejtőzködő manipulátorokra, bízod az életed ami maradt? Semmi más, csupán manipuláció, ami a félelembe tartásról, és rettegésről szól. Mert, félti mindenki azt a keveset, vagy sokat amije van. Úgy van vele, majd csak elevickélek valameddig, majd kibírom még egy kicsit, majd megoldódik magától….sorolhatnék még számtalan kifogást. Rengeteg indok, és ok, amit ha keresel találsz.
Inkább, élünk megfosztva szabadságunktól, egy bezárt világban, minthogy felismerjük és szembemenjünk a sok hazugsággal. Rábízzuk életünket, egy ismeretlen, de mégis ismerős irányított világra. Szerintem nem azért születtünk le, hogy végigevickéljük így az egészet. Megvárjuk, mint mindig, mikor már semmi másunk nem maradt, csak tényleg az életünk, és a szeretteink élete. Mindig így csináltuk, mert addig vártunk, hogy már késő volt. Hagytuk. Gondolj csak vissza, a múltban történtekre. Persze jött a nagy felszabadítás! Morzsányit kaptunk mindig, hogy éppen jó legyen, és szánkat ki ne nyissuk. Megnézted már a Mátrix filmet ugye? Nézd meg még egyszer! Már, gyermekkoromban sem tudtam hova tenni, mi folyik itt, és mi ez az egész. Folyamatos bezártság érzetem volt, és mintha két különböző világban élnék. Kétfelé szakadt világban élünk most is. Folytatod tovább így az életed, és ha sikerül élve, talán kapsz egy kis morzsát., vagy felismered végre, és most már saját kezedbe veszed életed. Arra, a belső erőre, énre, és megérzésre hallgatsz. Nem kell megtérned, semmilyen gyülekezethez tartoznod, még csak megvilágosodnod sem. De, igenis a megfelelő spirituális eszközök, segítséget tudnak nyújtani abban, hogy tisztábban láss mindent körülötted, de legfőképp önmagad. Akik meg akarnak téríteni, és hogy csatlakozz hozzájuk, ne tedd. Ugyanaz, mintha a másik oldalt választanád. A valódi, és elkötelezett tanítók, nem követelnek, még csak nem is kérnek, hanem adnak. Azt vagy elfogadod, és magadévá teszed, vagy nem. De, ne félj, mert legfeljebb annyiszor születsz újra, amíg a leckét meg nem tanulod. Neked kell eldöntened, mert a te életed. Tudod? Piros vagy a kék kapszulát választod?
„Elég, ha egyszerűen meglegyint minket a félelem fuvallata, és az ösztöneink máris újrakódolják a korábban, sokszor tudat alatt befogadott információkat, és így gondolkodásunk leegyszerűsödik, előítéletes lesz. Ezért is annyira hatékony a populista politika és a félelmekre ható fogyasztói manipulálás is-ezek elvetik a magokat, amelyek sokszor csak később, valamilyen esemény hatására kelnek ki és szökkennek szárba.
Ha, úgy döntünk, hogy „ biztonság kedvéért” inkább nem utazunk, nem ülünk repülőre, nem állunk szóba idegenekkel, nem kezdünk vállalkozásba, nem lógunk ki a sorból, nem vállaljuk a véleményünket, hanem inkább beülünk egy légmentesen lezárt, steril szobába hosszú évtizedekre elegendő élelemmel- talán ki tudjuk küszöbölni az életünket veszélyeztető tényezők legnagyobb százalékát. De mit adnánk cserébe? Tulajdonképpen magát az életünket.”
/Al Ghaoui Hesna/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This