” Mennem kell”- szólt a Lélek a Másik Félnek.” Eljōtt az idõnk hogy betōltsük küldetésünket”” Menj csak” -válaszolt a Másik Fél szeliden…” Majd kōvetlek, megkereslek, te csak hallgass a szívedre.” ” Egy kicsit félek”- rebegte a Fōldre készülõ Lélek.” Rám találsz ha messze elsodor az Élet?Honnan tudom majd hogy te vagy a lelkem hiányzó része? Hisz nélküled nehéz lesz, nem tudom ha felismerlek majd téged.”” Tudni fogod hogy én vagyok, mert megtanulsz majd engem…Megtanulod a türelmet, az elengedést s hogy feltétel nélkül szeress…Megtanulod hogy a harag, féltékenység egyre távolabb sodor tõlem…Megtanulod a megbocsájtást, alázatot s hogy ami számít az valójában a Lélek…Amikor már nem ragaszkodsz, nem vársz el s nem szenvedsz,Amikor már nem kōvetelsz, nem erõltetsz mert oly nagy a hited,Amikor csak emelkedsz egyre feljebb,Amikor már elfogadod hogy része vagy egy Isteni tervnek,Amikor már nem fáj a hiányom mert egymagadban is érzel engem,Amikor már nem panaszkodsz s elfogadod a jelent s tudod hogy valahol miattad létezem,Akkor majd a semmibõl hirtelen megérkezem…Mert vártál, kértél, kerestél engem,Majd Ott leszek mint idegen kit úgy érzed, õsidõk óta ismersz…Megtudod hogy én vagyok hisz azt érzed majd: ” hazaértem…..
Lesz ahonnan…
Lesz ahonnan nem rántanak majd vissza ha el akarnál menniDe lesz majd, ki magához szorít s nem fog soha elengedni...Lesz ahol még ha kéred sem fognak harcolni értedDe lesz valaki, ki vigyàzni fog ràd s követi minden lépted... Lesz ahol ha bezárul az ajtó... Csak a...
