Mélyebbre ásva önmagunkban!

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Mikor megfigyelünk valamit, vagy valakit, egy bizonyos helyzetet akár, és valaki azt kérdezi tőled, hogy fejtsd ki róla a véleményedet, milyennek látod, formálj róla véleményt, akkor már nem a saját szemüvegünkön keresztül vizsgáljuk. Olyankor, azt hogy milyen volt, és másoknak a nézőpontjait is belevisszük, mielőtt alaposan szemügyre vettük volna. Amikor már szavakba öntünk valamit, már el is torzítjuk a világot.Velünk született vágy él bennünk, hogy minél mélyebben, megismerjük önmagunkat. Minden egyes megfigyelés, valamiféle törekvéssel párosul, hogy kiküszöböljük hibáinkat, és igyekszünk növelni erényeinket. Hamarosan rájövünk, hogy egy reménytelen küzdelmet folytatunk pszichénkkel.Mindenkinek vannak különböző kedélyállapotai. Mindenki cselekszik olyasmit, ami abban a pillanatban jó ötletnek tűnik, később pedig megbán. Ez mindig az adott lét, illetve a kedélyállapotunktól függ. Az valójában nem az igazi belső lényünket, természetünket tükrözi.Az hogy milyennek látjuk magunkat, attól függ, hogy materiális, vagy szellemi szinten közelítünk magunkhoz. Amikor az anyagi világra helyezzük a hangsúlyt, akkor a stressz és a feszültség állandó társainkká válnak. Az anyagi helyzetünk jobbá válik, de sosem lesz elég. Ha a szellem világához is így közelítünk, újfent élethosszig tartó küzdelem a jutalmunk. Vágyunk arra, hogy jobbak, és szeretettel teli lényekké váljunk, jobban meditáljunk, felsőbb énünket keressük, és közben összehasonlítjuk magunkat másokkal, hogy tőlük is jobbá váljunk. Azt érezzük, amíg nem értük el materiális szinten, és szellemi szinten a gazdagságot, nem leszünk szeretetre méltók, és boldogok. Soha véget nem érő törekvéseinket, mindkét esetben a legmélyebb félelmünk ösztönzi: nem vagyunk elegek, és nem vagyunk elég jók. Ironikus, de végig itt van körülöttünk amit keresünk. Mindenhol körbevesz minket. Nem kell szeretetre méltóvá válnod, hiszen szeretetből vagy. Három elv van, ami meghatározza, hogy milyenek vagyunk is valójában:Mi az Elme, a Tudat és a Gondolat?„Az Elme az összes dolog mögött meghúzódó értelem, a Tudat éberré tesz, a Gondolat a hajó kormánylapátjához hasonlítható. Ha megfelelően kezeled a kormánylapátot, életed sokkal jobb révkalauzává válhatsz, mint valaha képzelted. Váltogathatsz az egyes valóságok között. Meglelheted a boldogságot. Amikor pedig eljön az emlékekből táplálkozó, képzelet szülte keserűség, ne próbáld megfejteni. Kérlek, óvakodj ettől, különben bajba sodrod magad. Mindössze annyit kell tenned, hogy nem feleded, ez a Gondolat műve.Abban a pillanatban, hogy rájössz, hogy mindezt a Gondolat teszi, a pszichológiai tapasztalás lényegét fogod meg. Visszatérsz a „mostba,” a boldogságba. Ne merülj bele a részletekbe…Amint készen állsz, megtalálod amit keresel. Nem érdekel ki vagy. Nem érdekel hol vagy. Lehetsz bárhol, ha eljött az idő, hogy megismerd a választ, akkor az arra megfelelő személy megtalál. Olyasmit mond, ami kivált benned valamit ott belül.Tudod mi az egyenlőség?Az, hogy mindnyájan az Elméből, a Tudatból és a Gondolatból származunk. Ez az eredet tesz bennünket egyenlővé. Amíg ez megvan, pontosan olyan jó és szent vagy, mint bárki más a földkerekségen. Mindig is ilyen voltál, mindig is ilyen leszel- csak azért nem vagy tisztában ezzel, mert gondolataid akadályozzák tisztánlátásodat.”Syd Banks

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This