Megérzések..

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

„A tiszta előérzetet nem könnyű felismerni. Ha rosszat súg, könnyű összekeverni a félelemmel, ha túl jót, hiú reménnyel.”
/Kiss Judit/
Ne hagyjuk figyelmen kívül a megérzéseinket, de túlértékelni sem szabad őket!
Akkor hol az igazság?
A legtöbb embernek vannak megérzései, intuíciói, de ezeket nem tartja lényegesnek. Vannak olyan emberek is, akik kifejezetten, csak a megérzéseikre hallgatnak. Akkor, most mi a helyes?
Akkor a leghelyesebb a megérzéseinkre hallgatni, ha az nem a berögzülésekből jön, régi tapasztalatokból, hiedelmekből, vagy a külső körülményeinkből. Mint, pld valakit a külseje alapján ítélünk meg, az még téves ítélkezés a másik felett. Sokszor, képesek vagyunk, a rossz, és régi tapasztalatokból ítélkezni, és ezt rávetíteni a megérzéseinkre. Ezek mind a félelmeinkből származnak. Ha, ezeket a bizonytalan, és misztikus sejtéseket kibontjuk a ködből, és letisztítjuk, az elmét lecsendesítjük, akkor a tudatosságunkat kiterjeszthetjük egy olyan területre, ahonnan a legjobb segítséget kaphatjuk. A legmélyebbről jövő, és a jelen állapotában lévő sugallatokra érdemes hallgatni.
Meg kell teremteni a csöndet, hogy tényleg meghalljuk, az intuíciónk nagyon halk szavát. Ellenkező esetben hazudhatnak, és becsaphatnak minket, mert azt sugallják, amit hinni akarunk, és nem az igazságot.
„A megérzés a lélek gyors megmerülése az életnek abban az egyetemes áramlatában, amiben minden ember története kölcsönösen összekapcsolódik a másikéval, mi pedig mindenről tudhatunk, mert minden meg van írva.”
/Paulo Coelho/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This