Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

írta Moni
4 · 27 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük…A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most- ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk…nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája.. Ez itt az időnk… akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha kiábrándítónak, fárasztónak, fájdalmasnak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott…és múlik, múlik…mi a csudára várunk hát? Az életünk változó, és ezt ma már tudom. Semmi nem marad állandó. A tenger hullámai, a fák, az időjárás, és mi magunk se. Mert változunk. Testben és lélekben egyaránt. Megszületünk, onnantól kezdve, akárhányszor magunkra nézünk, mindig másvalakit látunk. Tudtad, hogy sejtjeid, folyamatosan változnak, és megújulnak? A személy az én is változik. Minden egyes alkalommal, és pillanatban, ahogy hatások érik. A természeted is tud változni. Képesek lennénk arra is, hogy egyszerre változzunk. Valamiért. Egymásért. Mert össze vagyunk hangolva egy vékony szálon. Csak felkellene ismernünk egymásban, a másikban, önmagunkat is, mert változó, de egy és ugyanazon lények vagyunk valahol. Mert, a jó irányban és felfelé emelkedve is képesek lehetnénk rá. Ha akarnánk.Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk akkor nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Érzelmek..

Érzelmek..

Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör-hanem mert belülről csinálja.Az érzések sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak.A felnőtt ember arca sohasem olyan őszinte, mint a...

Nem hagyhatjuk, hogy saját áldozatainkká váljunk…

Nem hagyhatjuk, hogy saját áldozatainkká váljunk…

Emlékszem mikor még Általános iskolás voltam, mikor felálltunk több hosszú, egyfajta katonai csatasornak nevezném azt, egyenruhában, kék és piros nyakkendő a nyakban felkötve, és az ünnepség alatt, azon tűnődtem, egy-két gyerek közben, ájultan esett össze a...

Pin It on Pinterest

Share This