Kétfajta élet létezik: félelem-orientált és szeretet-orientált

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

A félelem- orientált sosem vezet mély kapcsolatokhoz.
Rettegés él benned, és nem engeded meg a másiknak, nem engeded meg neki, hogy eljusson hozzád, eljusson a legbenső magadhoz. Közel engeded egy bizonyos mértékig, de aztán ott a nagy fal, és minden abbamarad.
Szeretet -orientált ember az, aki nem fél a jövőtől, aki nem fél az eredményektől és a következményektől, aki itt és most él. Ne törődj a következményekkel; az a félelem-orientált elme gondja. Ne gondolj arra, hogy mit hoz a holnap. Csak légy jelen, és cselekedj. Ne számítgass, a félelem-orientált ember folyton számít, tervez, mérlegel, óvatoskodik. Az egész életét így tékozolja el.
Hallottam egy idős, zen szerzetesről, aki a halálos ágyán feküdt. Eljött az utolsó nap, és ő bejelentette, hogy ezután az este után nem lesz többé. Így hát eljöttek hozzá a követői, a tanítványai, a barátai. Rengetegen szerették, és mind eljöttek hozzá; messzi távolról, mindenhonnan érkeztek emberek.
„Az egyik régi tanítványa, akkor meghallotta, hogy a mestere haldoklik, kiszaladt a piacra.
Amikor a mester a kunyhójában haldoklik, te miért mész a piacra? -kérdezték tőle.
A tanítvány így felelt:
Tudom, hogy a mester nagyon szeret egy különleges süteményt, ezért eljöttem, hogy vegyek belőle. Nehezen talált rá a süteményre, de estére sikerrel járt. Szaladni kezdett vele a kunyhó felé. Mindenki nyugtalan volt, úgy tűnt, mintha a mester még várna valakire. Kinyitotta a szemét, körülnézett, majd újra lehunyta. Amikor a tanítvány megérkezett, így szólt:
Jól van, hát megjöttél. Hol van a sütemény? A tanítvány elővette az édességet, és nagyon örült a mester kérdésének. A haldokló a kezébe fogta a süteményt..és a keze nem remegett.
Nagyon öreg volt, de nem remegett a keze.
Öreg vagy, már a halál szélén állsz. Hamarosan kiszáll belőled az utolsó lélegzet, és mégsem remeg a kezed-jegyezte meg valaki. A mester így felelt:
Sosem remegek, mert nincs bennem félelem. A testem megöregedett, de én még mindig fiatal vagyok, és fiatal is maradok akkor is, ha a testem elhagy. Azután beleharapott a süteménybe, és enni kezdte. Valaki megkérdezte:
mi az utolsó üzeneted, mester? Hamarosan elhagysz minket. Mit akarsz mire emlékezzünk?
A mester elmosolyodott, és azt felelte:
Ó, ez a sütemény nagyon finom!”
/Osho/
Íme egy ember, aki itt és most él:
Nem számít, a következő pillanat. Ez a perc, ez a sütemény íze. Ha meg tudod élni ezt a pillanatot, a jelenlétet, a teljességet, csak akkor szerethetsz.
Soha semmi nem történt a múltban, és soha semmi nem fog történni a jövőben, mert minden a mostban történik. Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban, csupán érzékszerveink kivetülésének eredménye hozza létre számunkra, a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
Mindenkinek csak a jelene van, az amit ebben a pillanatban megél. A múlt az amiben felhalmoztunk, a jövő pedig, amiben még több dolgot felhalmozhatunk. Nem szabad, hogy fogva tartson minket a múlt, sem a jövő. Válj, olyanná, aki nem fél a holnaptól. Meg kell tanulnunk a pillanatnak élni! Mert, a jelen az amivel bizton rendelkezünk!
Mindig várjuk a holnapot. Észrevetted? S mikor felébredünk, akkor megint csak ma van.
A ma Van. A jelen pillanat. Erre lehet számítani. Hogy holnap mi lesz, azt nem tudhatod? Akiben ma megbízunk, holnap elárulhat?
Ami most lehetetlennek tűnik, holnap valósággá válhat! Ez van, és ez tény. Mindig a jelen pillanatot kell tisztán tartanunk, és úgy megélni ahogy azt szeretnénk. A félelem is ebből születik, és táplálkozik. Nem a jelenben élünk. Erre alapoznak, akik erre építenek, hogy félj!
Félj, a jövőtől, a holnaptól. Így válsz irányíthatóvá! Az időt fegyvernek is tekintheted, a legjobb eszköz, amit felhasználnak ellened. Amit, te felhasználsz magad ellen! Ne engedd, hogy irányíthatóvá válj. Csak te irányíthatod az életed.
Akkor lesz holnap, ha a ma rendben van. Ez az egy, amivel rendelkezünk. A jelennek nincs időtartama. A most, szüntelenül megújul, és időtlen. Csak, akkor ha ezt felfogtad, akkor ismered fel, a szeretet lényegét, és az élet értelmét! Ha, így gondolkoznánk, és élnénk, nem történhetne, semmi rossz, és fájdalmas dolog velünk, amit nem szeretnénk.
Az élet, a jelen pillanataiból tevődik össze. Minden pillanat a teremtés pillanata, és ezekben a teremtő pillanatokban, végtelen lehetőségek rejlenek.
„Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat mulandó;
s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”
/Lucius Annaeus Seneca/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This