Kétfajta élet létezik: félelem-orientált és szeretet-orientált

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

A félelem- orientált sosem vezet mély kapcsolatokhoz.
Rettegés él benned, és nem engeded meg a másiknak, nem engeded meg neki, hogy eljusson hozzád, eljusson a legbenső magadhoz. Közel engeded egy bizonyos mértékig, de aztán ott a nagy fal, és minden abbamarad.
Szeretet -orientált ember az, aki nem fél a jövőtől, aki nem fél az eredményektől és a következményektől, aki itt és most él. Ne törődj a következményekkel; az a félelem-orientált elme gondja. Ne gondolj arra, hogy mit hoz a holnap. Csak légy jelen, és cselekedj. Ne számítgass, a félelem-orientált ember folyton számít, tervez, mérlegel, óvatoskodik. Az egész életét így tékozolja el.
Hallottam egy idős, zen szerzetesről, aki a halálos ágyán feküdt. Eljött az utolsó nap, és ő bejelentette, hogy ezután az este után nem lesz többé. Így hát eljöttek hozzá a követői, a tanítványai, a barátai. Rengetegen szerették, és mind eljöttek hozzá; messzi távolról, mindenhonnan érkeztek emberek.
„Az egyik régi tanítványa, akkor meghallotta, hogy a mestere haldoklik, kiszaladt a piacra.
Amikor a mester a kunyhójában haldoklik, te miért mész a piacra? -kérdezték tőle.
A tanítvány így felelt:
Tudom, hogy a mester nagyon szeret egy különleges süteményt, ezért eljöttem, hogy vegyek belőle. Nehezen talált rá a süteményre, de estére sikerrel járt. Szaladni kezdett vele a kunyhó felé. Mindenki nyugtalan volt, úgy tűnt, mintha a mester még várna valakire. Kinyitotta a szemét, körülnézett, majd újra lehunyta. Amikor a tanítvány megérkezett, így szólt:
Jól van, hát megjöttél. Hol van a sütemény? A tanítvány elővette az édességet, és nagyon örült a mester kérdésének. A haldokló a kezébe fogta a süteményt..és a keze nem remegett.
Nagyon öreg volt, de nem remegett a keze.
Öreg vagy, már a halál szélén állsz. Hamarosan kiszáll belőled az utolsó lélegzet, és mégsem remeg a kezed-jegyezte meg valaki. A mester így felelt:
Sosem remegek, mert nincs bennem félelem. A testem megöregedett, de én még mindig fiatal vagyok, és fiatal is maradok akkor is, ha a testem elhagy. Azután beleharapott a süteménybe, és enni kezdte. Valaki megkérdezte:
mi az utolsó üzeneted, mester? Hamarosan elhagysz minket. Mit akarsz mire emlékezzünk?
A mester elmosolyodott, és azt felelte:
Ó, ez a sütemény nagyon finom!”
/Osho/
Íme egy ember, aki itt és most él:
Nem számít, a következő pillanat. Ez a perc, ez a sütemény íze. Ha meg tudod élni ezt a pillanatot, a jelenlétet, a teljességet, csak akkor szerethetsz.
Soha semmi nem történt a múltban, és soha semmi nem fog történni a jövőben, mert minden a mostban történik. Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban, csupán érzékszerveink kivetülésének eredménye hozza létre számunkra, a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
Mindenkinek csak a jelene van, az amit ebben a pillanatban megél. A múlt az amiben felhalmoztunk, a jövő pedig, amiben még több dolgot felhalmozhatunk. Nem szabad, hogy fogva tartson minket a múlt, sem a jövő. Válj, olyanná, aki nem fél a holnaptól. Meg kell tanulnunk a pillanatnak élni! Mert, a jelen az amivel bizton rendelkezünk!
Mindig várjuk a holnapot. Észrevetted? S mikor felébredünk, akkor megint csak ma van.
A ma Van. A jelen pillanat. Erre lehet számítani. Hogy holnap mi lesz, azt nem tudhatod? Akiben ma megbízunk, holnap elárulhat?
Ami most lehetetlennek tűnik, holnap valósággá válhat! Ez van, és ez tény. Mindig a jelen pillanatot kell tisztán tartanunk, és úgy megélni ahogy azt szeretnénk. A félelem is ebből születik, és táplálkozik. Nem a jelenben élünk. Erre alapoznak, akik erre építenek, hogy félj!
Félj, a jövőtől, a holnaptól. Így válsz irányíthatóvá! Az időt fegyvernek is tekintheted, a legjobb eszköz, amit felhasználnak ellened. Amit, te felhasználsz magad ellen! Ne engedd, hogy irányíthatóvá válj. Csak te irányíthatod az életed.
Akkor lesz holnap, ha a ma rendben van. Ez az egy, amivel rendelkezünk. A jelennek nincs időtartama. A most, szüntelenül megújul, és időtlen. Csak, akkor ha ezt felfogtad, akkor ismered fel, a szeretet lényegét, és az élet értelmét! Ha, így gondolkoznánk, és élnénk, nem történhetne, semmi rossz, és fájdalmas dolog velünk, amit nem szeretnénk.
Az élet, a jelen pillanataiból tevődik össze. Minden pillanat a teremtés pillanata, és ezekben a teremtő pillanatokban, végtelen lehetőségek rejlenek.
„Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat mulandó;
s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”
/Lucius Annaeus Seneca/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Pin It on Pinterest

Share This