„Hányszor érzed naponta, hogy nincs mire büszkének lenned, hogy elbuktál, és elbújnál a világ elől és ez már mindig így marad? Hadd áruljak el valamit. Túlélted azt, amibe más belehalt volna, és képes voltál mosolyogni akkor, amikor ordítani is kevés lett volna. Túl vagy ezer akadályon, ami előtt más lehasalt volna, és most is épp az előtted állót győzöd majd le. És igen, volt, amikor meghátráltál, volt, amikor féltél, és volt, amikor hibát vétettél. De itt vagy, tanultál belőle, több lettél általa, így ne bánd. Szikla voltál, amikor szükség volt rád, adtál menedéket megtévedt szíveknek, volt, hogy kiálltál másokért, amikor érted senki, és hitet adtál ott, ahol a remény is halni látszott. Öleltél, amikor a szíved megszakadni készült, és erőt adtál, talán az utolsó cseppet. Az vagy, akivé válnod kellett, és hozzon az élet bármit, azzá leszel, amivé válnod kell. Mert erős vagy, erősebb, mint hinnéd. És történjen bármi, ne félj. Van múltad, amibe kapaszkodhatsz, van jelened, ami erőt és hitet kell, hogy adjon, és lesz holnapod, ahol a boldogság vár. Mert akarod, mert a tiéd, és mert másként elképzelhetetlen.”
(Todorovits Rea)
