Hamis szeretet…

írta Moni
2 · 19 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Életed legmélyebb időszakában ismered meg azoknak a valódi arcát, akikről azt hitted, hogy szeretnek. Az ember igen alattomos tud lenni ilyen téren, más élőlények nem képesek ilyenre. Az állatok nem színlelnek, de az ember az felettébb művészi fokon tudja ezt végezni. Persze, megint az Ego és az Én-ség a bűnös.A legnagyobb fájdalmak, akkor keletkeznek a lélekben, ha egy hozzánk végtelenül közel állóban csalódunk. Megélhetjük ezt a csalódást, már egész pici korban is. Persze, később a párkapcsolatokban, és barátságokban, mutatkozik meg a legjobban. Mikor kisgyermekként éljük meg a hamis szeretetet, az kihatással lesz ránk és másokra is, akik mellettünk vannak. A szeretetet soha nem fogjuk tudni, elfogadni igaznak, egy hamis színjáték lesz csupán, és arra fogunk törekedni, és addig keresgélünk, kreálunk, hogy megtaláljuk az okokat, amiket többnyire mi készítünk, hogy bizonyítsuk magunknak, milyen igazunk is volt. Mivel hazugságnak véljük, ezért teóriákat állítunk fel elménkben, amiket jól, és alaposan ki is dolgozunk, hogy az igazság az, amit mi annak vélünk, a másikkal kapcsolatban. Olyan mély érzéseket tudunk belevinni, hogy teljesen igaznak éljük meg. Mivel, teremtők vagyunk, ezért nagyon sokszor be is igazolódik, amit a másikkal szemben gondolunk. A mellettünk lévőknek, pedig képtelenek vagyunk nyújtani, az őszinte és tiszta szeretetet, mert már eleve hamisnak gondoljuk. Ezért ő is szenved mellettünk.Egyszerűen, fogalmunk sincs róla, hogy is kell szeretni. Falat építünk, és megóvjuk magunkat a csalódástól, és fájdalmaktól. Ilyenkor, az ember egyik kapcsolatból a másikba vergődik. Mert, miután jobban megismerte a másikat, és ahogy telik az idő, egyre erősebben jönnek fel a kétségek, és a hazug ítéletek. Ezért, legtöbbször szakításhoz vezet, és saját magunkat pedig meg is győztük, hogy a lehető leghelyesebben jártunk el. De, mivel kivagyunk éhezve a szeretetre, ezért tovább keresgélünk. A baj csak annyi, hogy nem ismerjük, amit keresünk, mert a félelmeink nem engedik. A belső énünk viszont igen. Az ilyen emberek, bár menekülnek, de mégis hatalmas, és kínzó fájdalmakat élnek meg ilyenkor. Pedig, pont azért menekülnek, hogy ne sérüljenek, de mégis saját csapdájukba esnek. Minél több haragot cipelünk magunkkal a szívünkbe, a múlttal kapcsolatba, annál kevesebb marad a jelen szeretete számára. Sokszor a dolgokat nem olyannak látjuk, mint amilyenek, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk. Meg kell találnunk a békét legbelül, elcsendesedni, és felismerni mi az akadálya, hogy szeretni tudjunk, és befogadni.Az igazi szeretet próbája az, hogy nem félünk a másik ember szeretetétől, és szelídséggel, türelemmel, és alázattal el tudjuk tőle fogadni.„Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.”/Mihail. M. Prisvin/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Pin It on Pinterest

Share This