Felszabadult lélek
Mikor elérsz oda, arra a végső pontra, az életnek a létezésednek olyan erős hullámzására, ezt ahhoz hasonlíthatnám:
-ez olyan, mint a tenger, jön egy hatalmas hajó, vagy egy vihar, amit csönd előz meg.
Majd egyszer hirtelen hatalmas, és erőteljes hullámként felragad magával, és te el kezdesz kapálózni, minden erőddel, erőfeszítéseddel próbálsz kijutni belőle. Együtt mozogsz vele, hogy kijuss, semmi másra nem koncentrálsz, csak hogy élve eljuss a partra. Végül a te végtelen hatalmas erődnek, imádnak, akaratodnak köszönhető, hogy túlélted.
És elérsz oda, hogy elcsendesedsz, lenyugszol, minden olyan más lesz, megváltozik minden körülötted. Végtelen nyugalom tölt el, rájössz, hogy te változtál meg. A változás, ami végbement, az te magad vagy, átértékelsz, ami eddig fontos volt, és görcsösen ragaszkodtál hirtelen eltűnt. Nincs benned harag, félelem, fájdalom, gyűlölet és ítélkezés.
Egyszerűen boldog vagy, hogy létezel, hálás vagy mindenért, csak a jelen számít, csak a jelen.
Mindenkinek van nyomógombja, ami változásra, és felismerésre készteti, meg kell találnod a sajátod.
Tőled függ, mit kezdesz vele! Igen, ez bizony fájdalommal jár együtt!
Utazásunk során felismerjük abban a pillanatban, mikor mindez megtörténik, hogy semmi sem számít, csak a szeretet.
Ahol a fény sugárzik, ott, és azzal a sötétség nem létezhet együtt!
Gyújtsuk hát meg belső fényünket! Fogadjuk el kapcsolatunkat a végtelen univerzummal!Mikor a szeretetre fókuszálunk, csodák vesznek majd körül, amiket mi magunk hozunk létre, és teremtünk meg.
