Ha mindent megtenne amire képes az ember saját magát elkápráztatná és azt hinné csoda történt vele!

írta Moni
11 · 09 · 20

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Felszabadult lélek

Mikor elérsz oda, arra a végső pontra, az életnek a létezésednek olyan erős hullámzására, ezt ahhoz hasonlíthatnám:

 -ez olyan, mint a tenger, jön egy hatalmas hajó, vagy egy vihar, amit csönd előz meg.

Majd egyszer hirtelen hatalmas, és erőteljes hullámként felragad magával, és te el kezdesz kapálózni, minden erőddel, erőfeszítéseddel próbálsz kijutni belőle. Együtt mozogsz vele, hogy kijuss, semmi másra nem koncentrálsz, csak hogy élve eljuss a partra. Végül a te végtelen hatalmas erődnek, imádnak, akaratodnak köszönhető, hogy túlélted.

És elérsz oda, hogy elcsendesedsz, lenyugszol, minden olyan más lesz, megváltozik minden körülötted. Végtelen nyugalom tölt el, rájössz, hogy te változtál meg. A változás, ami végbement, az te magad vagy, átértékelsz, ami eddig fontos volt, és görcsösen ragaszkodtál hirtelen eltűnt. Nincs benned harag, félelem, fájdalom, gyűlölet és ítélkezés.

Egyszerűen boldog vagy, hogy létezel, hálás vagy mindenért, csak a jelen számít, csak a jelen. 

Mindenkinek van nyomógombja, ami változásra, és felismerésre készteti, meg kell találnod a sajátod.

Tőled függ, mit kezdesz vele! Igen, ez bizony fájdalommal jár együtt!

Utazásunk során felismerjük abban a pillanatban, mikor mindez megtörténik, hogy semmi sem számít, csak a szeretet.

Ahol a fény sugárzik, ott, és azzal a sötétség nem létezhet együtt!

Gyújtsuk hát meg belső fényünket! Fogadjuk el kapcsolatunkat a végtelen univerzummal!Mikor a szeretetre fókuszálunk, csodák vesznek majd körül, amiket mi magunk hozunk létre, és teremtünk meg.

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This