Azért nagy játékos az “Öreg” odafent…

írta Moni
3 · 28 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Azért nagy játékos az “Öreg” odafent…
Egy darabig elnézte valamelyik felhőről lógatva a lábát , hogy mit is csinálunk mi idelent, mit művelünk élet néven.
Végignézte, hogy százszámra lövöldözünk mindenféle rakétákat ide-oda, háborúzunk milliárdokért, csak hogy még több milliárd legyen.
Amikor az ember elérte az ostobaságnak azt a szintjét, hogy úgy gondolja ő irányít, mert már megteheti, mivel wc-re is autóval járunk, állatokat és egymást öljük, pusztítunk mindent amit lehet. Digitálisan irányítjuk a saját életünket, a gyerekeikkel, családunkkal már nem személyesen beszélünk, csak telefonon, össze-vissza repkedünk a világban null huszonnégyben több száz géppel, mindenki folyton rohan, üvölt, tapossa, bántja a többit.
Azt hisszük, mi irányítunk mindent, időjárást, mi forgatjuk a világot, megyünk neki mindennek, mint borjú az anyjának.
Zabálunk két pofára, a maradékot kidobjuk, mert tegnap is azt ettük, cigire, alkoholra, drogra milliárdokat költünk, utána gyógyszerre, orvosra, még egyszer annyit, hogy az elcseszett egészségünket gyógyíttassuk.
A gyerekeink telefonnal a kezükben születnek, de nem tudják megkülönböztetni a málnabokrot a diófától, pár “felnőtt” embernek meg az a legfontosabb, hogy milyen kocsija és ruhája, cipője van és hogy van-e freewifi…
Kérkedni valamiféle tudással, hatalommal, lenézni a másikat, aki nem gazdag, szép, diplomás, fehér, sárga, fekete esetleg zöld.
Hajtjuk azt a rohadt pénzt szarásig.
Eltávolodtunk a természettől, az emberektől, Istentől (hívjuk bárhogy), és az “Öreg” idekoppintott.
Aztán most baj van, mert kiderült, hogy nem irányítunk semmit, porszemek, semmik vagyunk mindannyian, mindegy kinek mennyi pénze, tudása vagy “hatalma” van.
Ha majd minden bezár, egy kicsit ráérünk gondolkozni, elcsendesedni, lelassulni, visszatérni az alapokhoz, ha okosak vagyunk.
Tisztelni egymást, a természet erőit, alázattal élni, újra köszönni egymásnak, kérni és megköszönni – talán.
Az “Öregúr” újraosztotta a paklit, mások a lapok az asztalon,
Ébresztő Emberek!!
Forrás: /badog. blogstar. hu/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This