Az élet nem bánt…

írta Moni
3 · 28 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Az élet nem kérdezi, hogy mit akarsz és mit nem. Azért van, hogy tanítson téged és megtanulj küzdeni. A hullámzás ott van, és mindig ott lesz az életedben. Akár a tenger, hol elcsendesül és békés minden, majd jön egy vihar, és a hullámok elindulnak, és felkavarják a vizet. Az élet is ilyen. Megtanít elesni, felállni és újra meg újra kezdeni, ha kell. Addig teszi veled, míg nem tanulsz.
Sosem engedi, hogy felkészülj, mert ő tudja, hogy elég erős vagy hozzá. Csak annyit kapsz, amennyit el kell, hogy bírj, se többet, se kevesebbet. Számodra pedig igazságtalannak, és kegyetlennek tűnik, mert amit rád zúdít, az kibírhatatlan és elviselhetetlen.
De, bíznod kell magadban, és tudd az élet jót akar. Csak azt, az utat próbálja mutatni, amerre menned kell, és hidd el nem áll szándékában téged bántani. Szedd össze minden rejtett erődet, és hitedet, és meglátod meglesz a jutalmad. Szép lassan rátalálsz a megfelelő útra, amit te jelöltél ki magadnak, csak már nem emlékszel.
De figyelj csak!
Ez a legjobb dolog, mi történhet, mert megerősödsz. Nem történhet olyan csapás veled, amiből ne tudnál felállni. Tudod miért? Sokszor az áldás, egy fájdalmas lecke formájában érkezik. Felfoghatod akár egy lehetőségként is, ami arra kényszerít, hogy a helyes utat válaszd. Aki újból és újból belemerül, és a múlton rágódik, és a jövőt félelemként éli meg, a lelke megkövül, és fogságba taszítja saját magát. Nem fogja meglátni a legfontosabbat, és az élet nem erről szól.
Csak akkor lehetünk szabadok, ha megéljük, az élet minden egyes pillanatát. Egyszerűen élvezzük, itt és most. Fogd fel úgy, hogy minden érted történik, és nem ellened. Amit meg kell tapasztalnod az megjelenik úgyis, és képtelenség elbújni előle. Csak figyelj a halk suttogásra, ami a szívedből, és lelked mélyéről jön.
„A vízen pattogó kavics éppolyan, akár a lelketek útja. Hogy hányszor ütődik neki a felszínnek, az csak rajtatok múlik..Látszólag én befolyásolom az eldobott kő útját, de csupán elindítom azt. A kavics alakja, szilárdsága a meghatározó a bejárt út során.”
Élet
/Robert Lawson/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This