Az a másodperc, amikor igazán szeretünk…

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy a valóság, amikor egyedül, kővé dermedt magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a senkihez sincs közöm életérzése. És a szerelemről úgy véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy Te el vagy varázsolva öregem! Te megőrültél!- miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni örökké! Amikor szeretjük egymást kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni./Müller Péter/