Áramlásban

írta Moni
11 · 18 · 20

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Rengeteg könyvet és hanganyagot hallgattam és meditációkat végeztem, immár több mint egy évtizede, és nem volt könnyű megérteni, és magamévá tenni a benne rejlő tanításokat, és megtalálni a számomra legmegfelelőbbeket. Voltak időszakok mikor sikeresen alkalmaztam, de ha jött valami nehéz időszak kibillentem, és valahogy mindig feledésbe merült az egész. Olyankor azzal voltam elfoglalva, hogy milyen szerencsétlen vagyok, már megint miért történik ez az egész, és semmi mást nem tettem, csak sajnáltattam magam. Mikor már elég idő eltelt az önsajnálatban, és már mélyebbre nem is mehettem volna ennél, olyankor mindig jött valami sugallat, hogy mit kell tennem.

Elkezdtem alkalmazni mindazt, amit tanultam, és egyre többször alkalmazni a meditációkat, és így fokozatosan kezdtem ismét jól érezni magam. Ezt nevezhetném egyfajta hullámzásnak is. Ilyenkor váltakozva, csodás és szárnyaló magasságokat és fájdalmas mélységeket élsz meg. Érezted már? El kellett rajta gondolkoznom, mit csinálok rosszul, hisz szerettem volna, mindig abban a jó érzésű emelkedett hangulatban lenni, és hogy egyszerűen csak jól érezzem magam. Mit is kell tenni, hogy ne essünk ki abból az érzelmi állapotból, ahol annyira egyszerű és magától jön az egész. Nevezhetjük ezt egyfajta áramlásnak is.

Fokozatosan, és sokat gyakorolva tudod elsajátítani, mint a kerékpározás, autóvezetés, nyelvtanulás, egyszer csak úgy jön magától, elkapod a ritmust és soha el nem felejted, mert zsigerből jön az egész.

Kétféle embertípus létezik, aki akkor hisz valamiben, ha már látja, a másik hinnie kell benne, hogy láthassa.

Először is, amit kérsz, abban erősen hinned kell, hogy fogadni tud! Egész nap, amire gondolunk, és vágyunk azt fogjuk magunkhoz vonzani! A jelenlegi gondolataink változtatják a jövőnket, az életünket. Tudnunk kell kérni, nem szabad úgy érezned, hogy lehetetlen elérni, amire vágysz. Minden lehetséges még akkor is, ha azt csodának gondolod! A következő az, hogy tudj is hinni benne, de nagyon erősen! –ez, ami nekem nagyon nehezen ment.

Nem lehet kétség, sem habozás. El kell felejteni, hogy mi van a kinti világban, a közvetlen környezetetben. Befolyásolnak!!-tapasztaltam hidd el. Elhitetik veled, hogy nem lehetséges. Ne vegyél, tudomást róla, róluk!

Amikor jól érezzük magunkat sokkal könnyebb hinni, mint mikor a padlón vagyunk. Sose tegyük görcsösen! Próbáljuk jól érezni magunkat, rengeteget vizualizálni, és gyakorolni.- én is görcsösen akartam.

Ne panaszkodj! Azt vonzod be!-mint én tettem. Ha jól fogod érezni magad a folyamat közben, akkor be is tudod fogadni. Megérdemled! Gondolkodj, beszélj, cselekedj úgy, mintha már most a tied lenne. Vizualizálj!

Gyerekként kövér voltam, most is itt van előttem, és látom magam előtt, ahogy alkalmaztam ezeket a lépéseket. Nem volt tudatos, akkor még nem voltam tisztában vele mit teszek. Egy nyár alatt a következő osztályba lépve, már vékonynak számítottam. Mert annyira akartam, tudtam mit szeretnék, hittem benne, olyan intenzíven, akarattal, de nagyon, és azt is tudtam, hogy megérdemlem. Egész nap ez járt a fejembe, és láttam magam vékonyan. Egy nyár alatt tettem mindezt! Azt hiszem ez volt az első olyan megtapasztalás, amire akkora erővel vágytam és rövid időn belül megvalósult. Az Ima nagyon fontos, a nagymamám tanított meg rá. Imádkoztam, az ablakon át kinézve az ég felé, mert tudtam, létezik fent valaki vagy valami felsőbb, aki lát és hall engem, és megadja nekem, mert megérdemlem és jár nekem, olyan erővel bíztam benne. Akkor még nem tudtam de alkalmaztam a Titkot!

Írta: Moni

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This