Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de addig is élvezkedünk a nyomorunkban. Van olyan is, mikor a porszívót nincs erőnk, hogy a kezünkbe vegyük, és feltakarítsuk azt a sok port és szemetet. Kiürítsük a porzsákot, és kirázzuk. Pedig tudjuk, hogy szükség van erre. Kívül és belül egyaránt. Kitakarítsunk minden rosszat, fájdalmat, dühöt, akárhonnan is hoztad, akárki is okozta. A legtöbbet mi okozzuk. Tudtad? Hát persze, hogy tudod. De, az elménk ezt sosem fogja elfogadni. Fel kellene takarítani, és kiüríteni. Miután kitakarítottunk, lecsendesedni, és pihenni egy kicsit. Szépen nyugalomba helyezni magunkat, energiánkat összeszedni és táplálkozni. Majd újult erővel neki indulni az életnek. A lelkünk, a lényünk viszont egyáltalán nem így működik. Mikor a korlátainkkal szembe találjuk magunkat, azok a saját belső, és a fejünkben létező gondolatok, érzékelések, amiket szépen kivetítünk a külvilágra.Mekkora erő rejlik bennünk?! És mire használjuk?! Önkínzásra! Önpusztításra!Az elmúlt két évben többször tapasztaltam, de mondhatni az életem folyamán egy jópárszor. Az összeomlás. Ami számtalanszor szembesített a félelmeimmel.Az élet ilyenkor tesztel. Hogyan reagálunk rá, és olyankor mindig lehetőséget ad a tudatosságra.Nincs azzal semmi baj, ha a fájdalmaink, félelmeink a felszínre törnek. Ha, ez nem történne meg, nem tudnád elengedni. Minden egyes alkalom, egy lehetőség arra, hogy másképp reagálj, hogy változz és gyógyulj. Egy másik világot tudj teremteni.Egy másikat, még a legkilátástalanabb helyzetben is. Még akkor is erőt tudsz meríteni, de ehhez az kell, hogy felismerd Önmagadat. Mert, ha csak egyszer is túljutottál, és felül tudtál emelkedni a nehézségeken, és időszakokon, akkor túljutsz még egyszer. És lehet ez lesz az idő, ami elindít és másképp reagálsz, mint korábban. Ha egyszer is túljutottál rajta, és ugye túlélted, mert itt vagy, akkor erősödsz. És egyre erősebb leszel. Nem indít be nyomógombokat benned. Nem billent ki az egyensúlyodból. Ébernek kell maradnod, és tudatosnak. Fogadni őket, és sikeresen megoldani, és ha nem segíti a fejlődésedet tovább, elköszönni tőlük. Elismerésben részesíteni magad hogy túljutottál, és megoldottad, a korlátaidat áttudtad lépni. A lehetetlen, lehetségessé válik. Biztos, hogy volt ilyen az életedben, és megéltél már ilyet. Légy büszke magadra, mert bátor vagy és erős.És bármire képes vagy! Bármire! Az élet sohasem akar bántani téged, csak adni neked, akár olyan helyzeteket is, hogy megtud tapasztalni, és feltud ismerni az igazi boldogságot.Annyira könnyű lesz minden….