Angyal és ördög….

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

„Az angyal is bennünk van, és az ördög is.
A kettő között az a különbség, hogy az angyal
tudja az ördög titkait. Főleg, ha nem gyengeségből,
félelemből vagy naivitásból angyal, de az ördög nem ismeri
az angyalt. Nem tudja róla például, hogy véletlenül erős.
Erősebb, mint ő. Nem lehet legyőzni.”
/Müller Péter/.
Jó ha hagyjuk, hogy szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutassa milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.
/Paulo Coelho/
Mindenki lelkében két én lakozik, egy angyali és egy ördögi lény. Az ördögi oldalunk a múlt sebeiből táplálkozik, a fusztrációnkból, félelmeinkből, traumáinkból, komplexusainkból. Nem a szeretet vezérli lelkünket, hanem a harag, a düh, és a védekezés. A sötét gondolat a sötétséget, a félelem a félelmet, a hiúság a hiúságot vonzza magához. Az angyali énünk, az mindig is ott volt, és most is itt van. A kérdés az, mire akarjuk hangolni magunkat. Ahhoz, hogy a fényt válasszuk, le kell győznünk a sötétséget. Ha letudunk, jó mélyre merülni, utána olyan magasságot érhetünk el, amit el sem tudnánk képzelni. Az erőnk pedig hatalmas tud lenni hozzá, a csonkokat be kell tudni gyógyítanunk, hogy újra kinőhessenek szárnyaink, és repülhessünk.

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This