Képzeld el a következőt: Bármi nyomasztott is eddig, többé nem érzed tehernek. Persze meglehet,
hogy továbbra is jelen lesz az életedben, puszta tényként, ám súlya többé nem nyom elviselhetetlenül. Ami eddig aggasztott, az egyszerűen életed tájképének részévé válik, amilyen egy fa vagy egy átvonuló felleg. Az érzelmi és lelki zaklatottság utolsó foszlányai is tovatűnnek: leveted magadról a súlyos terhet, ami valamilyen formában mindig is rád nehezedett, amióta az eszedet tudod. E nyomasztó súly, amelyet oly jól ismertél, mint egy régi barátot, az anyanyelvedet, vagy a bőröd színét, megmagyarázhatatlan hirtelenséggel felemelkedik lelkedről. És e meghökkentő ürességbe csendes öröm árad, amely reggel, délben, és este egyaránt a könnyed lebegés érzésével tölt el, amely mindenhová, minden élethelyzetbe elkísér, s még álmodban is veled marad. Bármit vállalsz, gördülékeny könnyedséggel váltod valóra. Boldognak érzed magad minden különösebb ok nélkül is. Nem érzed feszültnek magad. Amikor probléma merül fel életedben, tudod mitévő légy, megteszed, amit kell, azután elengeded a gondot. Akik régebben annyi bosszúságot okoztak neked, immár nem zavarhatják a békédet. S jóllehet mások szenvedése együttérzéssel tölt el, magad nem esel a szenvedés martalékául. Az egykor unalmas tevékenységek most valósággal mulattatnak. Nincs többé szükséged terápiára, hiszen nem unod halálra magad, nem szorongsz, és szeszélyes hangulatváltozások sem gyötörnek. Elméd békés, kivéve, ha valamely feladat serkenti munkára. Élete tökéletesen beteljesedett-anélkül, hogy neked ezért bármit is tenned kellene, s tisztában vagy vele, hogy életed hátralévő részében bármilyen kihívással szembesülsz is, a békesség többé sosem hagy el. Soha többé nem érzed magad kétségbeesettnek és magányosnak, s a félelem is örökre szertefoszlik. Bármi történjék is veled, ez az okokkal meg nem magyarázható öröm örök társad marad.
Képzeld csak el!
Milyen lesz az új életed? Ilyen lesz, midőn a legnagyobb titok birtokába jutsz.
Ez a sorsod.
/Jan Frazier/ A legnagyobb titokból: Rhonda Byrne
Lesz ahonnan…
Lesz ahonnan nem rántanak majd vissza ha el akarnál menniDe lesz majd, ki magához szorít s nem fog soha elengedni...Lesz ahol még ha kéred sem fognak harcolni értedDe lesz valaki, ki vigyàzni fog ràd s követi minden lépted... Lesz ahol ha bezárul az ajtó... Csak a...
