Advent első vasárnapja

írta Moni
11 · 30 · 20

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Advent első vasárnapja

A HIT

Advent első vasárnapja a HIT-hez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon, gyertyagyújtás közben érdemes elgondolkoznunk, és végiggondolni hitünket, azt hogy hiszünk-e egyáltalán, vagy csak egy rítusként gyújtjuk meg gyertyánkat. Hiszünk-e abban, hogy élet nem csak ennyi? Hiszünk-e abban, hogy többre vagyunk hivatottak? Hiszünk-e abban, ami most történik velünk, egy szebb jövőt készít elő számunkra? Hiszünk-e, az embertársainkban? Hiszünk-e, a legfontosabb magunkban?

Hiszünk-e, hogy holnap is felébredünk? Hiszünk-e, hogy megérdemeljük a boldogságot? Hiszünk-e, a szeretet erejében?

A hit kell, hogy tápláljon minket, minden egyes nap. A hitre a legapróbb dolgokhoz is szükségünk van. Hisz, bízunk benne, hogy holnap is lesz nap, holnap is lesz mit lélegeznünk, holnap is fel kell a nap..

A hit, táplál minket, és adja az erőt. Miért ne lenne hitünk, a nagyobb, és számunkra elérhetetlenebb dolgokhoz is? Miért nem hiszünk a csodákban?

A hit látja a halhatatlant!

Elhiszi a hihetetlent!

És eléri a lehetetlent!

„Karácsonykor, az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”

(Márai Sándortól)

A karácsony csodája. Amire várunk. És ami kiteljesedik. De a csoda, nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találjuk. Ezt a csodát másutt kell keresni, máshol találjuk meg.

Egy helyen létezik, onnan árad ki, felragyogtatva a csillagokat is, és fényével áthat melegen ölel, az a pont a világ közepe a szívnek nevezik.

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This