Advent első vasárnapja
A HIT
Advent első vasárnapja a HIT-hez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon, gyertyagyújtás közben érdemes elgondolkoznunk, és végiggondolni hitünket, azt hogy hiszünk-e egyáltalán, vagy csak egy rítusként gyújtjuk meg gyertyánkat. Hiszünk-e abban, hogy élet nem csak ennyi? Hiszünk-e abban, hogy többre vagyunk hivatottak? Hiszünk-e abban, ami most történik velünk, egy szebb jövőt készít elő számunkra? Hiszünk-e, az embertársainkban? Hiszünk-e, a legfontosabb magunkban?
Hiszünk-e, hogy holnap is felébredünk? Hiszünk-e, hogy megérdemeljük a boldogságot? Hiszünk-e, a szeretet erejében?
A hit kell, hogy tápláljon minket, minden egyes nap. A hitre a legapróbb dolgokhoz is szükségünk van. Hisz, bízunk benne, hogy holnap is lesz nap, holnap is lesz mit lélegeznünk, holnap is fel kell a nap..
A hit, táplál minket, és adja az erőt. Miért ne lenne hitünk, a nagyobb, és számunkra elérhetetlenebb dolgokhoz is? Miért nem hiszünk a csodákban?
A hit látja a halhatatlant!
Elhiszi a hihetetlent!
És eléri a lehetetlent!
„Karácsonykor, az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”
(Márai Sándortól)
A karácsony csodája. Amire várunk. És ami kiteljesedik. De a csoda, nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találjuk. Ezt a csodát másutt kell keresni, máshol találjuk meg.
Egy helyen létezik, onnan árad ki, felragyogtatva a csillagokat is, és fényével áthat melegen ölel, az a pont a világ közepe a szívnek nevezik.
