A te igazságod!

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

A te igazságod!
A mai nap, szembetaláltam magam, több olyan helyzettel, ami ennek a megírására késztetett.
Nagyon nehéz, mert megint végigpörgettem magamban az egész eddigi életem, erre késztetett ez a nap. Újból végigzongoráztam, mint oly sokszor, számtalanszor. Mit kaptam az élettől, és mit tettem érte? Mi, miért alakult úgy, a rosszak a jók egyaránt.
A legnehezebb dolog az életben, elfogadni mindent, amit ad és amit elvesz. Szembenézni önmagunkkal, és azzal ami ott van mélyen bennünk. A legfontosabb, hogy elcsendesedjünk ilyenkor, és kizárjunk mindent, csak próbáljunk meg magunkra, a lelkünkre, a valódi énünkre figyelni, és meghallani amit súg nekünk. Addig, míg nem halljuk meg. Meditáljunk, annyi ideig ameddig szükséges. Adjunk időt magunknak, mert fontos, kell a lelkünknek. Amikor kavarognak a gondolataink egyfolytában, megállás nélkül csak ugyanazt ismételjük. Ha elcsendesedünk, tanulhatunk, megtapasztalhatunk valami újat. Ha egyfolytában a múlton, a rossz és fájdalmas dolgainkon emésztjük magunkat, újból az fog ismétlődni. Ugyanazok az érzések kísérnek végig majd, nemfogunk tőlük szabadulni, és nem is fogunk meglátni benne, semmilyen más igazságot.
Azt az igazságot látjuk valósnak, hisz abban élünk, egyfolytában abban érezzük magunkat. Hogy is lehetne másképp? Ahhoz, hogy felfedezz, és változtass, nagy bátorság kell, sokan erre képtelenek. Mert, a biztonságra, a megszokottra törekszünk, félünk kockáztatni, valami újat felfedezni.
Akkor is ha az ár egy boldogtalan élet.
Egyszer a tanítvány megkérdezte a mestert:
Sokat kell -e még várni arra, hogy a dolgok jobbra forduljanak?
Hát ha várunk, akkor még sokat…
Mire várunk? Meddig? Úgy gondoljuk van idő? Tényleg? Honnan tudod? Nem fogod megbánni?
Kitől várod? Miért nem cselekszel? Ki, vagy mi az akadálya?
Te, magad! Csak te tudsz segíteni magadon! Most!
„Az élet olyan, mint egy léghajó, minél magasabbra akarunk szállni, meg kell tanulnunk elszakadni dolgoktól, és kidobni a kosárból ami nem enged felemelkedni.”
Ha, ugyanabba a gondolatba, érzésekbe, múltban tartod magad, akkor nemfog sikerülni. Ha, nincs célod, nem látod az utat magad előtt, akkor bármit teszel is, nem sikerül. Ha arra a hangra figyelsz, ami ezt súgja, nem fog menni, tudd azt hogy hazudik! Az is elég hozzá, ha csak egy rövid szakaszt látsz be, mert már haladsz. Meg kell találni magunkban azt a belső fényt, a lángot, és életben is kell tudni tartani. Hívhatjuk reménynek, hitnek, belső erőnek. Nincs senki, aki ezt megtaníthatja neked, csak eszközöket adhat a kezedbe. Saját magadnak kell erre rájönni, és megtanulni.
Egy nap az ördög azt súgta a fülembe:
” Te, nem vagy elég erős ahhoz, hogy legyőzd a vihart.”
Ma, azt suttogtam az ördög fülébe:
„Én vagyok a vihar.”
Ismeretlen Bölcs

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This