A szeretet ritkán virágzik. Csak néha nyílik ki..

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Sokan vagyunk, akik úgy hisszük, hogy tudjuk, és tisztában vagyunk azzal, mi is a tiszta szeretet.
A szeretet, pedig valójában, csak néha nyílik meg.
Ahhoz a félelemnek, meg kell szűnnie bennünk. Nem rejtőzködünk tovább, merünk nyitni, felszámolni, és ledönteni minden falat, amit mi építettünk magunk köré. Megengedjük, hogy a másik mélyen megismerjen, és ő is megengedi ugyanígy. Teljes bizalmat élvezünk egymás iránt. Mindketten, félelemmentessé válunk.
A legtöbben, pedig mit teszünk? A családon belül is ott uralkodik a félelem! A férj, tart a feleségtől, a feleség a férjtől. Rettegnek egymástól, függnek, küzdenek egymással, birtokolják a másikat. A kapcsolatok többsége, arról szól, hogy befolyásolják, kihasználják, folyamatos ellenőrzés alatt tartják egymást. Ez, pedig nem szeretet. A probléma az, hogy nehéz szeretni, mert a félelmeinkhez görcsösen ragaszkodunk, és így állandó rettegésben tartjuk magunkat.
Le kell tudni, vetkőzni a félelmeinket!
„Nézem az embereket…
Annyira félnek, de nem értem, miért, hiszen nincs vesztenivalójuk..
Olyanok, mint az az ember, aki meztelen ugyan, mégsem fürdik meg a folyóban, mert fél,
mert nem lesz hol megszárítania a ruhát.”
a misztikus Kabir
Mi vesztenivalónk van? Semmi! Miféle bántódás érhet?
Csak tévhit, a társadalom által berögzült meggyőződés, amit beléd nevelt gyerekkortól. Tévhit az egész. Nem kell állandóan védelmezned magad, és harckészültségben állnod. Azt hinni, hogy mindenki az ellenséged. Akiről azt hiszed, valójában saját magával van elfoglalva.
Mindenki a saját komfortzónáját félti, és ugyanúgy harckészültségben áll, mint te.
Ne, állíts fel akadályokat, ne legyenek rajtad zárak! Nyitni kell a lelkünknek, dolgozz, és meditálj ezen.
Ne, a másiktól várd, hogy majd ő, és majd csak akkor ha…ő. Ha, megnyílsz, és félelemmentessé válsz, megszűnik ő is félni tőled! Ha, mégsem? Akkor sem vesztettél semmit. Mert szabad, és félelemmentes lettél. Megismered a szeretet valódi lényegét, és nem félsz semmitől, a haláltól sem rettegsz, megszűnik létezni benned.
„Aki szeret, annak számára nem létezik halál! Aki nem szeret, annak minden pillanat halál, mert minden pillanatban elragadnak tőle valamit.”
Ocho
A szeretetet olyan, mint mikor a hidrogén és oxigén találkozásából víz lesz. De, lehet neked akármennyi oxigéned, vagy hidrogéned, nem ér semmit, mert akkor is szomjas maradsz. Ha, a két középpont találkozik, egy csodás dolog jön létre. Hirtelen, elégedetté válsz, mintha mindent elértél volna. Ha, valakiben szeretet él, elégedettséget érez, és mély nyugalom veszi körül. A szeretet vágy nélkülivé tesz, azt mondják.
A vágyak az elégedetlenségből születnek, mert hiányolsz valamit. Vágyakozol valami után, mert azt hiszed, ha azt megkapod, akkor elégedetté válsz.
Ha kialakul a szeretet, akkor a két középpont találkozik, majd feloldódnak, és eggyé vállnak. Olyan, mintha a létezés egésze megállna-nincs mozgás.
Akkor a jelen pillanat az egyetlen pillanat. Az idő megáll, és te felébredsz. A valódi Ébredés ez, hisz mindig is erre vártál!

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This