A percek és pillanatok…

írta Moni
2 · 04 · 21

Olvasási idő: ( Szavak Száma: )

Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta.
Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed.
Azt várni, hogy holnap vagy holnapután megváltja a jelenedet,
hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot,
és holnap a jövő hónapot és évet -ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ „ AKKOR” MOST VAN! HIDD EL!”
/Müller Péter/
Igen, csak a most van, mert csakis ez számít. Azzal tudjuk tönkretenni az életet, ha örökösen a holnapra, és jövőre fókuszálunk, mert mindig attól várjuk a csodát, és reménykedünk, hogy jobb lesz.
A jövőt a jelenünk alkotja, és hozza létre. Bármi is történik a mostban, nem az lesz hatással a jövőnkre, hanem az, hogy arra, ami éppen történik, hogyan reagálunk rá. Bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, az számít, hogyan éljük meg az adott helyzetet, milyen érzéseket viszünk bele, mert ez teremti meg a jövőnket. Érzéseink, csakis jólesőek és pozitívak legyenek, a gondolatainkkal együtt. Még csak nem is az elkövetkező órákra koncentráljunk, hanem, hogy most ebben pillanatban, hogy érezzük magunkat. Ha, nem így teszel, folytonos, és ismétlődő, rossz helyzeteket fogsz megélni, amiből úgy érzed, és jogosan, hisz te alkottad, hogy abból nincs kiút. A jelenlegi helyzetünk, amiben élünk, jó példa erre. Hogyan reagálunk rá, mit gondolunk az egészről, hogyan éljük meg, ami most körülvesz minket. Amit várunk, nap mint nap, hogy majd egy hónap múlva, jövőre, már más lesz, talán jobb. Vagy rosszabb? Tőled függ. Ne tekints a jövőre, csak a jelenben légy, és mit tudsz ebből kihozni. Persze, ha eltévednek a gondolataid, és a jövőre fókuszálnak, csak a jó képeket villantsd meg magad előtt. De, térj vissza a jelenbe. Próbáld ki, ha csak egy napra is, hogy jól érzed magad, akkor észre fogod venni, mennyivel jobb lesz a holnap. Gyakorold, és tedd ezt, minden egyes nap, és percben.
Eckhart Tolle, ezt nagyon érthetően leírja, és elmondja könyvében, és tanításaiban is ide tér ki mindig.
Ha, a múltban, és a jövőben élsz, akkor gondoltál-e már arra, hogy minek születtél le egyáltalán?
Hisz a köztes időt, az utat, nem éled meg igazán. Minden egyes pillanatát, úgy éld meg, hogy múlt és jövő, törölve legyen elmédből. Az életed a pillanatokból tevődik össze, és válik olyanná, amilyenné alakítod, és megéled azt, a belevitt érzéseiddel együtt. Megszületsz, és akár abban a pillanatban meg is halhatnál nem-de? Mi értelme az egésznek? Semmi. A saját utad pedig, nem éled meg. A teljes boldogság, és öröm állapotát, szintén nem, hisz a születés pillanatától, a halálunkig vezető út az, ami lényeges. Az pedig, a jelenből és pillanatokból tevődik össze. Úgy fogod érezni a végén, mintha végig rohantad volna az egész életed. A liftet választottad, és nem a lépcsőt. Vagy mint mikor, egy hajóval útnak indulsz, egy szigetre, egy adott helyről, és ugyanoda térsz vissza. Minek utaznál egyáltalán! Hisz, úgyis ott kötsz ki újra.
De, az utat, ami tőled függ, hogy élvezed-e, nem tetted meg. A szigeten persze ott voltál, de nem élvezted, mert hiányoztak az élvezetes pillanatok, amik téged, boldoggá tudtak volna tenni. És hidd el, azok a percek, és pillanatok, nagyon fognak hiányozni, a végén.
Az idő megszűnik létezni akkor, csak az órád mutatja majd, de te már nem érzékeled.
MERT ÉLSZ! És nem félsz semmitől és senkitől. CSAK VAGY!
„Nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz, hanem az, hogy milyen világ él benned. Amikor magadban eléred a békét és méltónak tartod magad a boldogságra, akkor ébred fel benned a vágy, és nyomába eredsz”.
/Popper Péter/

Moni

Kapcsolódó Bejegyzések

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk …

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és...

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Annyiszor van az életben, hogy úgy érezzük elfáradtunk.

Mind testben és lélekben. Nincs erőnk semmire. Még ahhoz sem, hogy az ágyból feltápászkodjunk, és megigyuk a reggeli kávénkat. Legszívesebben napokig feküdnénk, mert nincs ami mozgasson, az elem lemerült. Várunk, talán történik valami, ami kiráncigál az ágyból, de...

Legtöbbször nem tudjuk, valójában  mire várunk.

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.

Vannak akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük...A fenébe is!Mikor kezdünk már úgy élni, megértjük az...

Pin It on Pinterest

Share This